A Yellowstone-vulkán a Föld egy úgynevezett forró pontja fölött helyezkedik el. Ez magyarázza, hogy a kéreglemez-határoktól óriási távolságra található.

A forró pontok a földköpeny heves feláramlásai, amelyek fölött az erõteljesen feláramló forró magma átégeti a kérget, így a felszínre jut. Ahogy a kéreglemez eltolódik a forró pont fölött, az mindig újabb és újabb helyen égeti át, vulkánok hosszú láncát hozva létre. Felülrõl nézve úgy tûnik, hogy a forró pont halad tova a kéreg alatt, de a valóságban a kéreglemez mozog, a forró pont pedig évmilliókon át egyazon helyen marad. Az ilyen forró pontok legismertebbike Hawaii alatt található. Csakhogy a különbség drámai. A Hawaii forró pont vékony óceáni kéreglemez alatt található, amelyet könnyen éget át, ezért látványos nagy robbanások nélkül, szinte szelíden hozza létre észak-nyugatról dél-kelet felé haladva a mindig újabb és újabb vulkánokat, most éppen a Loihit, amely még ki sem emelkedett a tenger alól. A Yellowstone forró pont azonban vastag kontinentális kéreg alatt található, amelyen alig tud áthatolni. Ezért évszázezredeken át gyûjti az erejét, építi a magmakamráját, amíg aztán legyõzi a kéreg ellenállását, és szó szerint világrengetõ nagy robbanással kitör a szabadba.

Az Észak-Amerikai lemez a legutóbbi évmilliókban észak-keletrõl dél-nyugat felé mozog, ezért a Yellowstone forró pontja dél-nyugatról észak-kelet felé sorakoztatva építi az újabb és újabb vulkánokat. A régebbi, ma már csak körülbelül azonosítható robbanási kalderák sora alakította ki a Kígyó-folyó völgyének Idaho államba esõ szakaszát. Most a három legutóbbi, még jól azonosítható kalderát vizsgálták meg a geológusok, és sokkal szabályosabbnak találták a vulkánok robbanássorozatát, mint korábban gondolták. A három kaldera közül a legrégebbi, amely a Kígyó-folyó síkságának a keleti végére esik, 2 millió éve alakult ki egy olyan robbanásban, amely 2500 köbkilométer magmát lövellt ki. Ez volt a földtörténet legnagyobb biztosan azonosított vulkáni robbanása. A következõ kitörés, amely egy „kisebb” kalderát hozott létre a mai West Yellowstone környékén, a mai Targhee-hágó, Reynolds-hágó és Vörösszikla-hágó között, ahol a kontinentális vízválasztó (az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán közötti vízválasztó) kitérõt tesz, 1,3 millió éve történt, és egy nagyságrenddel kisebb volt, „mindössze” 280 köbkilométer magmát lövellt ki, nem egész kétszeresét, mint a történelmi korok legnagyobb vulkánkitörése, a Tambora (Indonézia) 1815-ös robbanása, amely nyár nélküli évet hozott létre, késõ tavasztól kora õszig elsötétítve az egész északi félteke egét, a vulkántól 900 kilométerre még centiméteres hamuréteget rakva le, és mintegy 10 000 ember közvetlen halálát okozva a hamuesõvel, vulkáni bombákkal, lávafolyásokkal, további 82 000 ember közvetett halálát az elsötétült ég miatti éhínséggel, járványokkal, faggyal. A Yellowstone legutóbbi nagy kitörése 0,6 millió évvel ezelõtt megint nagyobb volt, 1000 köbkilométeres kilövelléssel. Ez hozta létre a mai Yellowstone-kalderát, amely a Yellowstone Nemzeti Park nagy részét kitölti, benne a Yellowstone-tóval, és a nemzeti park nagy gejzírmezõivel.

Látható tehát, hogy a három kitörés meglehetõsen szabályos idõközökben, mintegy 700 000 évenként követte egymást. Ha megmarad ez a szabályosság, százezer év múlva várható a legközelebbi robbanás, valahol a mai Yellowstone Nemzeti Park észak-keleti sarka táján, Wyoming és Montana határán.

Hogy megértsük, mekkora robbanásokról van szó, a vulkánkitörések nagyságrendi osztályozásának nyolc fokozatú skáláját hívhatjuk segítségül. Az osztályba sorolás legfõbb kritériuma a kidobott anyagmennyiség nagyságrendje. Már említettük a Tambora 1815-ös kitörésének szörnyû hatásait. Az a kitörés, akárcsak a Yellowstone-vulkán utolsó elõtti kalderaképzõ kitörése, a nyolc fokozatú skálán a 7., szuperkollosszálisnak nevezett osztályba sorolható. Ebben az osztályban száz köbkilométerekben mérhetõ a kidobott anyagmennyiség. A Krakatau 1883-as kitörése, valamint a Szantorini i.e. 1650-ben történt kitörése, amely elpusztította a minoszi kultúrát, és a tengerszinten 16 km átmérõjû, 3000 m fölé emelkedõ vulkánból csak egy szigetgyûrût hagyott, még egy osztállyal lejjebb sorolható, vagyis még egy nagyságrenddel kisebb. Ebben a 6., kolosszálisnak nevezett kitörésosztályban tíz köbkilométer a kidobott anyag mennyiségének mértékegysége, de még ez is 25 km fölé, vagyis a sztratoszféra fölé lövelli ki a kidobott hamut. A Yellowstone legutóbbi kitörése, fõleg pedig a 2 millió évvel ezelõtti kitörése a legmagasabb, a 8., megakolosszálisnak nevezett osztályba tartozik. A 2 millió évvel ezelõtti, 2500 köbkilométeres kitörés 17-szer volt nagyobb, mint a Tambora kitörése, 83-szor nagyobb, mint a Szantorini kitörése, és több százszorosa volt a Krakatau kitörésének.